Az önkéntes tevékenység annyit jelent, hogy az ember szabad elhatározásából végez valamilyen munkát, mondjuk például azért, hogy másoknak örömet szerezzen. A Fehérvári Programszervező Kft. minden rendezvényén dolgoznak olyanok, akik megfelelnek ennek a meghatározásnak: szabadidejüket nem sajnálva, pontosan, lelkiismeretesen dolgoznak, hogy mások, a programok vendégei jól érezhessék magukat. Önkénteseink közül most egy kedves középiskolás lánnyal, Füle Cintiával ismerkedhetnek meg, aki az idei Székesfehérvári Királyi Napokon végzett példamutató önkéntes munkájáért oklevelet is átvehetett a rendezvénysorozat végén.
Füle Cintia Dunaújvárosban született 2001. október 5-én. Jelenleg Enyingen lakik, 2012 óta nevelőszülőknél él. A kisvárosban járt általános iskolába, most pedig Székesfehérváron, az Árpád Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákja: ha nulladik órája van, négy órakor kel, hogy beérjen a suliba. A törékenynek látszó 10. osztályos lány rendészeti szakon tanul – rendőr szeretne lenni.
– Miért éppen ezt a szakot választottad?
– Mikor kisebb voltam, az egyenruha tetszett, de aztán a munkáról is megtudtam sok mindent, és az is megtetszett. Jó választás volt, szeretem az iskolát is, ahol például önvédelmi képzést is kapunk – korábban én dzsúdóztam, ez kicsit hasonló ahhoz, megtalálom benne a helyemet. Szeretem az állatokat, a kutyákat főleg, nagyon jó lenne velük foglalkozni majd felnőttként. Persze, tudom, hogy ehhez nagyon sokat kell tanulni.
– Úgy tűnik, kedveled a fiús dolgokat…
– Igen, inkább olyan „fiús” lány vagyok. A házimunkát kevésbé kedvelem, de persze azért megcsinálom, amit muszáj. Viszont, ha bármit szerelni kell otthon, abban jó vagyok és szívesen is teszem.
– A rendezvényeken szinte sosem látni téged egyedül.
– A Programszervező rendezvényeire mindig ketten jövünk a barátommal, Véber Krisztiánnal. Még a Vigyázó Kéz Egyesület programjain ismertük meg egymást, már ott is önkénteskedtünk, 2015 óta pedig mind a ketten minden évben benne voltunk az óriásbábokat mozgató csapatban. Aztán, amikor Krisztián a többi programra is kezdett járni segíteni, jöttem vele én is.
– Mi a legjobb az önkénteskedésben?
– A Királyi Napokat szeretem a legjobban, ahol mindig nagyon jók a programok és nagyon sokan vannak – jó, hogy tudunk segíteni, ha valaki például nem talál valamit a városban. Idén is itt voltunk minden nap, reggeltől késő estig, az utolsó buszig maradtunk. Az is nagy élmény volt, hogy bemehettünk a Magna Cum Laude koncerten a színpad mögötti területre – nagyon érdekes volt látni, hogy ott mi történik. Ezt is annak köszönhetem, hogy önkéntes munkát végzek.
