Lágyan omló anyagok, redők és rakások, díszes szalagok, no meg gombostű és varrócérna – a Fehérvári Programszervező Kft.-nek is otthont adó Művészetek Háza emeleti tárgyalója ókori varrószalonná változott egy időre. A Floralia idei színdarabja, a Szamárvásár szereplői érkeztek sorban, hogy felpróbálják a rájuk álmodott jelmezeket.

A római kort idézik a ruhák, hiszen az idei Floralián egy Plautus-komédiát láthat majd a közönség. A Szamárvásárt Matuz János rendezi, időnként ő is benézett a próbára, ahol Keller János (Libanus), Kelemen István (Demaenetus), Csengey Márton (Argyrippus) és Roa Zamora Dorothy (Cleareta) öltözött, és viselte türelemmel, amíg a jelmez alakult, formálódott a szakemberek keze között. (Törsök Márta, Udvaros György és Mészáros Kyra egy későbbi időpontban próbál.)

Ide kell még egy betoldás, oda egy-két rakás, amoda meg több redő, és ívesebb is legyen a ruha – a hozzáértők félszavakból is jól megértették egymást. A jelmez akkor jó, ha használható is, tudjon benne a színész mozogni, lépni, ha kell, akár futni is. Könnyen kezelhetőnek is kell lenni, ha a nyílt színen öltözetet kell váltani – erre is gyorsan született megoldás. A jelmezek jellemeznek is – ezt is láttuk, amikor a gazdag római ruhájára mutatós, aranyozott szalag került. A félig kész ruhák a próba végére tele lettek gombostűvel, jelölésekkel és férccérnával, a jelmezekhez tartozó lapok pedig megjegyzésekkel: ebből itt vágni kell, amott meg hozzátoldani – ezek után már „csak” meg kell őket varrnia Bányai Szilvia szabómesternek.

Plautus Matuz János által átdolgozott darabját a Floralia mindkét napján kétszer is láthatja majd a közönség. A komédia zenéjét Ferenczy-Nagy Boglárka írta, a hangszerelés Hámori János munkája.

Floralia, Gorsium, Szamárvásár