Két napsütés szombat keretezte az idei Kortárs Művészeti Fesztivált, és bár a köztes napokat felhők árnyékolták, programsorozat most is érdekes és jó dolgokat hozott: koncertek, kiállítások, színházi bemutatók, kreatív foglalkozások, táncos programok, képregényfestés és -kiállítás, a kertmozi vetítései, no meg a JamBoryVár utánozhatatlan hangulata – sokszínű volt a 20. születésnapját rendezvény.

Az eleje meg a vége sikerült a legjobban – fogalmazott egy fesztivállátogató szombaton délután a Zichy ligetben, és tényleg. Ami persze az októberi időjárást idéző múlt hetet tekintve érthető: az eső több kertmozis vetítést is elmosott, a liget földjét feláztatta, a lehetségesnél így nyilván sokkal kevesebben látták az amúgy érdekes, izgalmas szabadtéri kiállítást, ami az idén az újrahasznosítás témájával foglalkozott. A Székesfehérvári Művészek Társasága tagjai a megnyitón maguk vezették körbe a tárlaton a látogatókat, akik így azonnal reagáltak is a művekre, vagy kérdezhettek, ha nem értették azt, amit látnak. Sőt, az alkotás folyamatába is betekintést nyertek, Mosberger Róbert Száz év – száz zsák című fotóinstallációja még készülőben volt, amikor a kiállítás megnyílt, de a Kortársban pont ez a jó, hogy időnként spontán alakulnak az események. Az is jó, hogy itt nem minden esetben érvényes a semmit a kéznek elv: a dobozműveket ugyan csak nézni ajánlották az alkotók, de Burján Norbert használt ajtókból épített művébe besétálhatott, aki akart, Arany Gold Zoltán Írisze pedig kifejezetten használatra készült – használták is sokan, amikor az idő engedte. A tárlat másik fele, a Pelikán Galériában korábban nyílt Recycling című kiállítás egyébként még egy hétig látható – érdemes rászánni az időt, az ottani művek között is jó néhány elgondolkodtatót lel az érdeklődő. (És ha már ajánlunk: a fesztivál egyik jelképévé lett művészzászló-kiállítás kapcsán is engedtessék meg egy kis reklám. A napokban jelent meg egy kis kötet, amely a múzeum kiállítóhelyein kapható. Szűcs Erzsébet művészettörténész, a KMF ötletgazdája szerkesztette a tenyérbe simuló, gusztusos kiadványt, amelyben az elmúlt húsz év zászlóinak fotói mellett az idei kiállítók portréit is megtalálja az érdeklődő.) Három másik kiállítás is nyílt a fesztivál idején, ezek is nyitva tartanak még: Szabó Lajos újrahasznosított anyagokból készült madarai és Szarka Flóra selyemfestő iparművész selyemképei az Igézőben június 10-ig, Horváth Hella origami és paverpol alkotásai az Aranybulla könyvtárban június 14-ig, Bita-Simon Erika ékszerei a Köfém Művelődési Házban június 6-ig tekinthetők meg.

Idén egy új művészeti ággal gazdagodott a Kortárs, a képregény is bekerült a kínálatba: festésre és kiállításra is hívott a Fúzió egyesület, a liget sarkán látható a pillangók hétköznapi életét megörökítő rajzsorozat. Kreatív foglalkozásokat is hirdettek, a város iskolában tartottak rendhagyó rajzórákat az alkotók. A képregény „fellépése” nem egyszeri alkalom volt, a szervezők és az egyesület hosszabb távú együttműködésben gondolkodik, szóval jövőre – remélhetőleg kevésbé extrém körülmények között – ismét jönnek majd, újabb ötletekkel.

Az újrahasznosítás nemcsak a kiállításon volt központi téma, a Medence-csoport kreatív foglalkozásai kifejezetten erre épültek: a múzeum „levetett” molinói keltek új életre táska formában az egyik alkalommal, míg a másikon műanyagpalackokból készült kerti égősor és betonpecsétekkel lehetett mintázni ruhadarabokat. Egészen kiválóra sikerült az Árpád szakgimnázium divatbemutatója is: a diákok hihetetlen jó ötletekkel álltak elő, nagyon mutatós ruhákat vonultattak föl a kifutón – még az időjárásfelelős is úgy gondolta, megérdemlik a lehetőséget a bemutatkozásra.

Volt zene és irodalom is, a legjobb fajtából: vasárnap Kováts Kriszta és Nyáry Krisztián várta a közönséget a ligetben, és talán többen is kíváncsiak lettek volna a Játékok és szerelmek című estre, ha enyhébb az este, vagy ha van esőhelyszín, ahol elandalodhattunk volna például Bartók Béla szerelmének és sokáig ismeretlen hegedűversenyének történetét hallgatva. A GreCSÓKOLlár, Grecsó Krisztián és Kollár-Klement László közös műsora szerencsére beköltözött A Szabadművelődés Házába, a Grecsó szerint az „iskolai aula hangulatát idéző” helyszínen sokan gyűltek össze, hogy meghallgassák a Rájátszásból is ismert dalokat meg a két szerző felolvasásait, és aztán persze beszerezzék az autogramot az éppen olvasott kötetekbe. Volt Ady száz régi lemezekkel és Dj. Zölddel, a második napsütötte szombaton pedig volt Csoóri Novák Péterrel és az Alba Regia Táncegyüttes Pulutyka csoportjával. Ez a nap a fehérvári balett társulat közönséget megmozgató, délelőtti balettórája miatt is a táncé volt, de igazán sokan délután érkeztek. És aki ott volt, csodát látott: a Csillagkapu magával ragadó, különleges, Novák Péter egyéniségének köszönhetően humorral is átszőtt előadás – minden iskolában kötelezővé kellene tenni. A Kispendely énekegyüttes tiszta hangú énekes lányai és a Pulutyka tehetséges, gyönyörű ruhákba öltöztetett táncosai, akik színészként, szövegmondóként is ragyogóan megállták a helyüket, már a próba nézőit is lenyűgözték, az előadásra pedig olyan sokan jöttek össze, hogy kevés lett a színpad elé kitett szék. A Csoóri Sándor gyerekverseire komponált, az évszakok változását, a hozzájuk kötődő hagyományokat ebben a zenés-dalos-táncos formában bemutató előadás végén Novák Péter rögtönzött táncházba hívta a közönséget, így még aztán még interaktívvá is lett a bemutató, mindenki örömére.

A fesztivált idén is a JamBoryVár zárta, a visszajárók és azok sem csalódtak, akik először vettek részt a programon. Gyerek, felnőtt egyaránt jól érzi magát ilyenkor az egyébként is különleges hangulatú várban, ahol szintén nem feledkeztek meg a huszadik születésnapról: fotókiállítással elevenítették fel az elmúlt éveket. Folyamatosan érkeztek a vendégek a várba, az esti koncertekre már olyan sokan voltak, hogy a szervezők kénytelenek voltak létszámstopot hirdetni: csak akkor lehetett bemenni, ha valaki kijött. A zene mellett a tűzzsonglőrök és persze a fényvetítés is maradásra bírták a közönséget, amelynek egy része a zárás után sem volt képes kiszakadni a hangulatból: a belvárosba hirdetett afterparty hangja még sokáig hallatszott az éjszakában.

Fotó: Molnár Artúr (ÖKK), Igari Balázs és Lőrincz Miklós

További képek, galériák a Kortárs Művészeti Fesztivál Facebook-oldalán »

Alba Regia Táncegyüttes, fókusz, Kortárs Művészeti Fesztivál