A tavalyi verseny sikere után a Prosperis Alba Kutatóközpont Nonprofit Kft. megbízásából a Fehérvári Programszervező Kft. idén is meghirdette a Szóval győzni kommunikációs bajnokságot, amelyre 10–13. évfolyamos középiskolásokat várnak; a jelentkezési határidő: 2020. január 17. A nevezési időszakban a tavalyi bajnokság döntőseit kérdeztük arról, miért érdemes nevezni, mit kaptak a versenytől – most Balogh-Vadász Barnabás gondolatait olvashatják.
Rögtön itt az elején fontosnak tartom leszögezni, hogy rendkívül örülök, hogy a szervezők megkértek minket, írjunk pár sort egyfajta promócióként, ugyanis őszintén megvallva biztatás nélkül én sem jelentkeztem volna a versenyre.
Hosszú távú terveimben már a Pécsi Tudományegyetemen voltam képzeletben. Arra gondoltam, hogy a középiskolát elvégezve Székesfehérvártól végleg elköszönök. Óvodától kezdve a középiskola befejezéséig itt tanultam Fehérváron, nagyon szeretem a várost, mégis úgy gondoltam, hogy azzal, hogy máshova megyek egyetemre, itt kell hagynom végleg. Ebben változtatott meg ez a rendezvénysorozat.
A legelső alkalommal Kozáry Ferenc színművésszel volt foglalkozásunk. Ekkor még senkit nem ismertem, csak pár arcra emlékeztem a válogatóról. Nem fűztem nagy reményeket az egészhez, éppen ezért volt hatalmas pozitív csalódás, hogy tulajdonképpen ismeretlen emberekkel egy ilyen produktív és jó hangulatú délutánt töltöttem, köszönet érte a moderátornak.
Bakonyi tanár úr se tette alacsonyra a lécet, nagy megtiszteltetés és nem szokványos gesztus volt, hogy tegezhettük őt (ez a közvetlen mentalitás jellemző volt az egész mentorprogram alatt az összes szervezővel és moderátorral).
Kozáry Ferenc által közelebb került hozzám a művészet, Bakonyi István által az irodalom, dr. Igáncz Adrienn mentornapja után nyitottabb vagyok a pszichológiára, Azurák Csaba pedig értelmet adott a megközelíthetőség, közvetlenség, jófejség fogalmának.
A negyedik foglalkozás után már magunkban is folytattuk a „foglalkozást” kötetlenebb formában, mentor nélkül. Összebarátkoztunk, és attól kezdve figyeltük egymás írásait, megnyilvánulásait a közösségi térben, ami a mai napig érvényes.
A többiek már elmondták, hogy barátokat szereztünk, jó volt a közösség, csodálatos épületben élvezhettük az előadásokat, és ez mind igaz is. Sokat gondolkoztam, hogy mégis mi újat mondhatnék még, amivel kedvet csinálhatok az új jelentkezőknek, és akkor eszembe jutott, ami nyilvánvaló, csak meg kellett fogalmazni: a rendezvény után már fontosabbnak tartom Székesfehérvárt, mert Székesfehérvár vezetése is fontosnak tartja a fiatalok véleményét, közöttük az enyémet is. Megkérdeznek minket közvetlenül is, és megkérdeznek azzal kapcsolatban is, hogy milyen fórumokon kérhetik ki a fiatalok véleményét a város jövője érdekében. Érzem, hogy komolyan vesznek bennünket, és ebben nagyon sokat segít a jó kommunikáció.
Jelentkezzetek hát minél többen, ezzel csak többek lehettek!
Balogh-Vadász Barnabás
