Pilinszky 100. címmel rendezett irodalmi estet csütörtökön a Királykút Emlékházban a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ és a Vörösmarty Társaság. Az esemény házigazdája, Bakonyi István irodalomtörténész fehérvári költőkkel beszélgetett a Pilinszky költészetével való találkozásukról, a költő hatásáról. A vendégek – Bobory Zoltán, Bokros Judit, Gál Csaba, Gellén-Miklós Gábor, Koch Imre, Pálfalvi András és Saitos Lajos – felolvasták Pilinszky ihlette verseiket is.

Bakonyi István felidézte: Pilinszky János sok szállal kötődik a városhoz, számos kiállítást nyitott meg Fehérváron, amelyek közül talán a legemlékezetesebb az 1974-es: Schaár Erzsébet Az utca című kiállításán a költő a tárlat egyes pontjainál egy-egy kis performanszot adott elő a látvány ihlette versekkel. Arról is szólt, hogy élete utolsó éveiben 1980–81-ben itt élt a városban, egy Kígyó utcai lakásban. Tavasszal a költő halálának negyvenedik évfordulóján a ház falán látható, Vígh Tamás által készített domborműnél koszorúztak, ott hangoztak el fehérvári költők Pilinszky versei – az akkori felolvasókat hívták most meg az emlékévet lezáró estre.

A házigazda ennél a pontnál szólította meg Bokros Juditot: az ő édesanyja, Bokros Jánosné adta ki a lakást a költőnek, és ő volt az, aki egy véletlen folytán az egykori albérletben ráakadt egy Pilinszky-kéziratra. A kis füzet nagy szenzációt keltett irodalmi körökben, készült ezzel kapcsolatban egy film, és a füzet négy oldala – az utolsó pillanatban – bekerült az Önéletrajzaim című idén megjelent kötetbe is. Bokros Judit elmondta: középiskolásként ismerkedett meg a költő verseivel, később is olvasta a műveket, de ez az év, a személyes érintettség, a kézirat felfedezése miatt is fontos volt számára. Sok lehetőséget adott Pilinszky költészetéhez közel kerülni, elmélyedni a versekben, amelyek ihletet is adtak.

Pilinszkyről mindig az evidencia szó jut eszembe – fogalmazott Bakonyi István kérdésére Gellén Miklós Gábor, aki szerint Pilinszky háromdimenziós verseket ír, a szavakat úgy használja, mintha azok szobrok volnának. Verseit mindig érdemes újra meg újra olvasni, mindig van bennük új felfedezni való. Gál Csaba a középiskolásként olvasott Négysoros meghatározó élményét említette, amelyről annak idején osztálytársaival is sokat beszélgettek. Később, a harmincas éveiben már hívőként találkozott újra Pilinszky verseivel: egészen más volt így olvasni, hívőként jobban lehet érteni a műveket – vélekedett Gál Csaba.

Két Pilinszky-élményét mesélte el a közönségnek Bobory Zoltán: egyet régebbről, amelyen egy fiatalember mondott tőle verseket egy fénypászmában, egyedül a színpadon – fantasztikus hatást keltve az őt figyelő közönségben. A másik egy idei, Kápolnásnyéken szerzett élmény, szintén egy Pilinszky esten megélt pillanat, amelynek hatására „megállt a levegő”, mert „ott volt benne Pilinszky” – fogalmazott Bobory Zoltán.

Pálfalvi András az 1974-es kiállításról készült filmmel kapcsolatos történetét mesélte el, a film ihlette versét olvasta fel az esten. Koch Imre egy „vers-esszé, esszé-vers” formájában idézte meg Pilinszkyt, Saitos Lajos pedig többek között arról beszélt, hogy a költő halála után sokáig gyűjtötte a fiatal költők és a pályatársak Pilinszkyhez írt emlékverseit. P. Makláry Éva nem tudott részt venni az esten, az ő Pilinszky ihlette művét Bobory Zoltán olvasta fel a jelenlévőknek.

Az est végén a Bakonyi István egy 1975. december 15-én megjelent A várakozás szentsége című Pilinszky írással kívánt szép ünnepet a közönségnek.