Fehérvári diákok utcaszínházi előadása elevenítette meg 1848. március 15. napját a nemzeti ünnepen a belvárosban. A közönség ismét „találkozhatott” történelmünk nagy alakjaival, velük együtt járhatta végig a legendás helyszíneket, hogy közösen idézzék fel a sorsfordító nap eseményeit. A látványos, mozgalmas műsor mellett a reformkori hangulathoz illő családi és gyermekprogramok is várták az ünneplőket: a Városház téren a kézműves foglalkozások, játékok, huszártoborzó, a Zichy ligetben hagyományőrző lovas huszárok és honvédtüzérek bemutatói szórakoztatták az érdeklődőket.
„Sohasem felejtjük ennek az egyetlen napnak a történetét. És hogy valóban így legyen, évről-évre elmeséljük. Apáról fiúra, fiúról unokára száll a mese, mert minden fontos dolgot a szívbe és az elmébe kell vésni” – így végződik az ünnepi utcaszínházi darab, amelynek sok nézője volt kedden a belvárosban. Talán a közös, személyes ünneplés kétéves hiánya is oka volt, hogy megtelt a Városház tér, hogy a közönség vette a lapot, és követte az ifjú forradalmárokat egyik helyszínről a másikra: Petőfi Dohány utcai lakásából indultak, aztán a prefektúrán találkoztak Szekrényessy városkapitánnyal, aki a hatalom gőgjétől eltelve nem hitt a forradalomban – és ideje sem volt a lázongókkal foglalkozni, hisz – a mese szerint – épp húga kislányára vigyázott. Landerer nyomdája előtt már „ötezres tömeg” követelte a 12 pont kinyomtatását, az ifjak szóban meg is jelenítették, higy „Mit kíván a magyar nemzet?”, s a nyomda lefoglalása után diadalmasan indultak tovább a Nemzeti Múzeum elé, ahol Petőfi elszavalta a nap egyik jelképét, a Nemzeti dalt, amely „egyszerre volt vihar, és egyszerre volt tűz”, hatására a tömeg a nagyméltóságú helytartótanács elé vonult, hogy kinyittassa Táncsics Mihály börtönének kapuját.
A harang emlékműtől az Országalmán át a Püspöki palotáig és a Caffe Pertéig vonult a forradalmi nép, követve a márciusi ifjakat, akik lovaskocsin „utaztak” a Tilinkó együttes muzsikájától kísérve. A Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ produkcióját ebben az évben is Matuz János művészeti intendáns írta és rendezte, a 174 évvel ezelőtti forradalmi nap történéseit Antal Georgina Fruzsina, Bíró Mózes, Csizmadia Máté Noel, Hoffer Enéh, Horváth Lili, Kovács Anna, Lakatos Patrik, Lukács Balázs, Németh Dávid, Orbán Zsófia, Pénzes Dorina, Régi Csenge, Rózsavölgyi Ádám, Simon Kimberli és Szalai Laura mesélte el kedden, hogy senki ne feledje március 15. üzenetét, Petőfi, Jókai, Irinyi és Vasvári nevét.
Az utcaszínházi élmény megalapozta a nap hangulatát, a műsor mellé az SZKKK számos családi és gyermekprogramok szervezett. A Városház téren kézműves foglalkozásoknak köszönhetően megnőtt az egy négyzetméterre jutó apró huszárok száma, piros csákóban feszített sok-sok lelkes apróság, aki a huszártoborzót is komolyan vették: fegyelmezetten követték az alaki kiképzést vezénylő kapitány szavait. Március 15-án elmaradhatatlan a forradalmi bajusz, lett is jónéhány látogatónak, kicsinek és nagynak is. A céllövöldében mogyorópuskával próbálkozhattak, és ha ezt már megunták, a Zichy ligetben folytatódhatott a katonás program.
A bátrabbak felülhettek a huszárok lovaira, az I. András Király Lovagrend alkalomhoz illően hagyományőrző honvédtüzér egyenruhába bújt tagjai pedig megmutatták, hogyan is működik a mozsárágyú és a csappantyús pisztoly. Előbbi – néhányak ijedelmére, mások örömére – többször meg is szólalt: az ágyú hangja messzire szállt a belváros fölé, a közelében tényleg csak a bátor kíváncsiak maradtak.
A ligetben népi ügyességi gyermekjátékok, kosaras körhinta és népi babakonyha is várta a legifjabb korosztály tagjait, akik a kukoricás játszóban a fosztástól a morzsolásig sokféle tevékenységet megismerhettek és persze ki is próbálhatnak. Az ünnephez az időjárás felelőse is kegyes volt, szép napsütésben élvezhette a programot a fehérvári közönség apraja-nagyja.
Fotó: Simon Erika (ÖKK), Bácskai Gergely (ÖKK) és Lőrincz Miklós
