Lackfi János „híreivel” és a Kaláka együttes Kányádi Sándor verseire írt dalaival a Városháza Dísztermében kezdődött el a Fehérvári Ünnepi Könyvnapok programsorozata. A megnyitón adták át a Vajda János-díjat, a költőt ábrázoló bronz plakettet Bobory Zoltán vehette át.
A város önkormányzatának nevében Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Szakbizottság elnöke köszöntötte a Fehérvári Ünnepi Könyvnapok megnyitóján résztvevőket és a következő napokban a városban sokszínű programot kínáló sorozatot. Hangsúlyozta, fontos, hogy a rendezvény minél szélesebb körben meg tudja szólítani az embereket a Kufli-rajongó kicsiktől a kamaszokon át a Nyáry Krisztián könyveit kedvelőkig. Csak így lehetséges, hogy a közönség visszaigazolja, igenis vannak még, akik könyvet vesznek a kezükbe és olvasnak, hogy felszabadítsák a szellemüket.
Szokásosan magával ragadó előadásával és a várakozásnak megfelelően rendhagyó módon nyitotta meg a rendezvényt a József Attila-díjas író, költő, Lackfi János, aki olvasással kapcsolatos „híreket” hozott a hallgatóságnak. Alaposan körbejárta például a „hogyan válasszunk betűbankot” témát, de az éppen fogyókúrára készülőknek is szolgált tanáccsal: az Amerikából hozzánk érkező „búkfitnesz” gyakorlatait ismertette a közönséggel, többek között például a Révai-lexikonokkal való guggolás vagy A tiszta ész kritikájának köteteivel végzett bicepszerősítő gyakorlatok hasznosságát elemezte finom iróniával átszőtt szövegében. Kaptunk aztán még ízelítőt a Lackfi-írásokból, elhangzott például a Lázár Ervin alakját megidéző Örök című vers, a közösségi oldalon elképesztő sikert arató Fekete router, amivel kapcsolatban Lackfi arról is beszélt, nem szereti a kultúra hanyatlásáról szóló sirámokat. Ez a verse több mint 360 ezer emberhez jutott el az interneten, ami elég meggyőző bizonyíték arra, hogy van igény rá – még ha nem is mindenkinek ugyanarra a színvonalúra. Felejthetetlen élményt nyújtottak a Cirmos cica haj című gyerekmondókára írt paródiaváltozatok is: az ómagyar, no meg az Ady és Kassák stílusában születettek szerintünk egyenes zseniálisak – kiválóan szórakozott minden jelenlévő, kár, hogy nem voltunk sokkal többen.
A megnyitó keretében adták a Vajda János-díjat, amelyet a költészet napi versenyen a közönség – a Bőzsöny Ferenc hangját hallva odaátról című költeményéért – Bobory Zoltánnak szavazott meg idén. A Vörösmarty Társaság elnökének Iszkádi Erika, a Gárdonyi művelődési ház igazgatója és Földi Zoltán adta át a Vajda Jánost ábrázoló bronz plakettet.
Az est második felében az idén 50. születésnapját ünneplő Kaláka együttes koncertjét hallhatta a közönség. A Kányádi Sándor verseire írt dalok között Gryllus Dániel mesélt a költő és az együttes kapcsolatáról, ami egy 1981-es koncertsorozat idején kezdődött. Beszélt az első találkozásról, a közös munkáról, fellépésekről, a tavalyi temetésen játszott dalról. Kiderült az is, hogy Kányádi gyakran kifejezetten nekik írt verset. A nyolcvanas évek elejétől kezdve nincs olyan koncert, ahol ne játszanának Sándor bácsi verseiből – mondta a zenész, aki felidézte Kányádi sokszor elhangzott mondatát: „Nincs külön gyerekvers, meg felnőtt vers, csak jó vers van, meg rossz vers.” Valaki jár a fák hegyén, Vannak vidékek, Két nyárfa, Románc – sorjáztak a kedvelt dalok, versek, a komolyak mellett azok is, amelyeket már gyerekként is ismertünk: a Fakatona, a Három székláb, no meg a Fekete rigó, amit a harmadik ismétlés után a közönség már magától is eldalolt. No persze, nem volt nehéz, hiszen a gyerekek után sokan ma már az unokáknak vagy az unokákkal is a Kaláka-dallamokat dúdolgatják. Mert megunhatatlan.
Fotó: Simon Erika (ÖKK) és Igari Balázs
Fehérvári Ünnepi Könyvnapok, fókusz
