Péntek este a megnyitóra készült látványos bemutatóval megkezdődött az idei Székesfehérvári Királyi Napok programsorozata. Az Egyensúlyünnep című dramatikus történelmi játék végén a Nemzeti Emlékhely előtt összegyűlt sokaság hosszan zúgó tapssal köszönte meg az előadást, amely a honfoglalástól III. András haláláig elevenített fel az Árpád-ház történetét – zenével, tánccal, szóval idézve meg történelemformáló nagy királyaink, köztük az uralkodóház szentjeinek emlékezetét. Az előadás különlegességét fokozta a történet részévé tett fiatal artisták lenyűgöző színpadi produkciója, amelyet a közönség külön is megtapsolt. Az előadást a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ művészeti intendánsa, Matuz János írta és rendezte. A műsor előtt a város polgármestere mondott köszöntőt, meglepetésvendégként pedig a Tokióban olimpiai bronzérmet szerző öttusázó, Kovács Sarolta nyitotta meg a rendezvénysorozatot.
„Emlékeinket szívünkbe, elménkbe írjuk, így álljuk útját a feledésnek” – az egykor hatalmas koronázótemplom, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai között ezekkel a szavakkal indult el az Öreg (Szabó Miklós) és a Kisfiú (Pál-Nagy Botond), nagypapa és unokája, hogy a honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig tartó történelmi utazáson a nézők kalauzai legyenek.
Hunor és Magor, a csodaszarvas legendája; az államalapító, az országot a keresztény világhoz csatoló Szent István; a nagy reménység, Szent Imre herceg tragikus halála, az országfelajánlás; „az ország bajnoka”, a lovagkirály, Szent László tetteinek megidézése; Könyves Kálmán törvényei; a keletet és nyugatot egybeolvasztó III. Béla idejének aranykora; a tatárjárás, a muhi csata után az országot újjáépítő és megerősítő IV. Béla tevékenysége; végül a méregpohárral a kezében az utolsó Árpád-házi, III. András alakjának megjelenése, akivel „az Árpád-ház évszázados fájáról letört a utolsó aranyágacska is” – az előadás szövete a beszélőktől hallott történetekből összeálló Árpád-ház sztori.
A nagypapa és unokája, valamint a királyi alakokat bemutató-megjelenítő Balogh Mihály szövegéhez az egyes jelenetekben hol a táncosok (az Alba Regia Táncegyüttes és a Székesfehérvári Balett Színház tagjai), hol a BIAK Circuschool tehetséges, fiatal cirkuszművészei (golyó produkció: Ratkóczy Lilla, handstand produkció: Heizer Dominika és Grandpierre Gabriel), hol pedig az énekesek (Farkas Eszter, Szabó Dániel és Eszes Nina) adtak hozzá magával ragadó, látványos, az értelem mellett az érzelmekre is ható pluszélményt.
A Nemzeti Emlékhely előtt összegyűlt közönség elismerő tapssal jutalmazta a darab címében szereplő egyensúlyt talán legkézzelfoghatóbban megjelenítő ifjú artisták lenyűgöző produkcióját: a kecses, mégis erőt sugárzó, a zenével abszolút harmóniában levő mozgást, a rendkívüli hajlékonyságot, a koncentrációt. Az Alba Regia és a balettszínház táncosai a muhi csata jelenetében egymás ellen „harcoltak”, a néptáncosok a III. Béla korát idéző jelenetben is nagyszerűek voltak – egyik jelenet sem maradt taps nélkül. A koreográfiákat Egerházi Attila és Majoros Róbert készítette.
Aki figyelt, az előadás folyamán hallhatott utalást, apró részletet a Boldogasszony anyánk kezdetű egyházi himnuszból: „Ne feledkezzél el szegény magyarokról”. Farkas Eszter szép hangján hallottuk a magyarországi liturgikus költészet egyik legkitűnőbb darabját, a Szent László himnuszt és énekelve hangzott el az eredetileg nem szent Ferenctől való, de évszázadokon át neki tulajdonított Uram, tégy engem a te békéd eszközévé… kezdetű imádság is.
A megnyitóhoz Szirtes Edina komponált sodró erejű zenét, műfajokat és hangulatokat egymásba olvasztva, a finálé dallama valószínűleg sokak fülében megmaradt. Az előadás hatását élőzene is fokozta: Hámori János, Ölvedi Gábor muzsikált a színpadon. A zenei vezető, ahogyan már több más Matuz János rendezte produkcióban is Cserta Balázs volt, a hangmérnöki feladatokat Kovács Tamás látta el, a fővilágosító Tóth András volt, a megnyitót a Fehérvár TV élőben közvetítette.
Fotó: Simon Erika (ÖKK), Bácskai Gergely, Hajnal Csilla és Lőrincz Miklós
fókusz, Székesfehérvári Királyi Napok
