Az ember tragédiája íróját, munkásságát ismerhette meg a közönség csütörtökön a Királykúti esték első őszi eseményén a Királykút Emlékházban. Madách Imréről Praznovszky Mihály irodalomtörténész, Madách- és Mikszáth-kutató tartott előadást.
Közeledik a magyar dráma napja: 140 éve, 1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében, ennek évfordulóján ünnepeljük 1984 óta a magyar drámát. Ez, és a Madách-bicentenárium adta az apropóját annak, hogy a Királykúti esték évadnyitó eseményét Madáchnak szentelje a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ, valamint a Vörösmarty Társaság.
Az előadót és a közönséget köszöntve az est házigazdája, Bakonyi István irodalomtörténész arról beszélt, hogy Praznovszky Mihály gyakori vendég Fehérváron, a Királykút Emlékházban is többször megfordult már – most Madách Imre születésének 200. évfordulója adta az alkalmat, hogy ismét itt tartson előadást. A korábban a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójaként is tevékenykedő irodalomtörténész az egyik legjobb ismerője a magyar drámairodalom kiemelkedő szerzőjének, számos tanulmányban publikálta a vele kapcsolatos kutatásainak eredményét. Praznovszky Mihály most a nehéz helyzetbe került Palócföld vendégszerkesztőjeként is tevékenykedik, ezért elhozta a lap legutóbbi számát, amelynek szintén Madách a főszereplője.
„Két helyre mindenkinek el kell mennie egyszer életében: Kiskörösre és Alsósztregovára” – szögezte le előadása elején Praznovszky Mihály, és persze ez a Petőfi–Madách kettős évforduló többször is szóba került az est folyamán. „Bicentenárium ide vagy oda, Madách Imréről az év során kevés megemlékezés volt: különösen a kerek évfordulókon szokta őt ‘elnyomni’ az ugyancsak 2023-ban, ráadásul szintén januárban született Petőfi – mondta a kutató, aki arról is beszélt, hogy már tíz évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy 2023 Madách-év legyen, de a minisztériumnak írt levelei akkor válasz nélkül maradtak.
Az előadásban szólt arról, hogy Szlovákiában komoly kultusza van Madáchnak. Ezt a Felvidékhez számos szállal kötődő irodalomtörténész első kézből tapasztalhatta, hiszen a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által fenntartott alsósztregovai Madách-kastély állandó kiállításának kurátoraként gyakori és visszatérő vendég a kastélyban, az ottani irodalmi események állandó részvevője, szónoka.
Praznovszky Mihály előadásai során az értékes ismereteket mindig humorral fűszerezve tárja a hallgatóság elé – így volt az mostani előadásán is, különösen, amikor Madách és Petőfi kapcsolódásairól beszélt. Madách nem találkozott Petőfivel, és két külön világban is nőttek fel: Petőfi apja fia tizenéves korában elszegényedett, így aztán Petőfi hiába volt jó tanuló, nem tudta befejezni iskoláit. Madách egy hatholdas birtok kastélyában élt egész életében: ügyvédként végzett, a reformkori mozgalmak része lett.
A költő, író, ügyvéd és politikus fő műve, Az ember tragédiája nyomán az egyik legismertebb drámaszerzőnk. Sokan tartják „egykönyves” szerzőnek, pedig az anyanyelve mellett hat idegen nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách a Tragédia mellett több más drámát is írt, és egyéb irodalmi műfajokban is alkotott. „Nincs más magyar költő, akinek a művét a világ 45 nyelvére fordították volna le. Az ember tragédiája megjelenése óta foglalkoztatja a műfordítókat, több mint 250 kiadást élt meg, csak angolul 16 fordításban jelent meg a tragédia” – mondta az irodalomtörténész.
