A Városház téren, ünnepi előadással emlékezik Székesfehérvár az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára. Az Igazak című darab hét fiatal sorsát kíséri végig a háború végétől a forradalom idejéig, a történetüket egy nyolcadik meséli el. A színészek most is fehérvári középiskolások, mellettük a Megadance Székesfehérvári Táncszínház Egyesület tagjai idézik meg a kort Rovó Tamás látványos koreográfiáival. A darab írója, az előadás rendezője Matuz János – az ő gondolataival ajánljuk a fehérváriak figyelmébe a hősök és áldozatok emléke előtt tisztelgő előadást.

„A fiatalság olyan hiba, amely napról napra kevesbedik – mondja Csiky Gergely. Szerintünk a fiatalság egy nemzet aranytartaléka, amely folytonosan megújul, újjászületik. Viasztábla, amire történeteit rója a generációs közös emlékezet.

1956 a fiatalok forradalma. Ők gyülekeznek az iskolai aulákban, ők bontanak zászlót az októberi forradalom első napjaiban. Ők állnak a barikádok tetején, lőnek és meghalnak. A forradalom leverése után ott látjuk őket a Csepel teherautók platóján, családjukkal, vagy attól elszakítva, útban nyugati gyűjtőtáborokba. És ők ülnek a siralomházakban ítéletre várva. Ahogyan ők ülnek vissza november 4. után az iskolapadokba is. Évek, évtizedek múlva ők jönnek majd haza, de ők alkotják meg a külhoni magyar kolóniákat is, és tartanak ébren évtizedeken át olyasvalamit, aminek ellobbannia sem lett volna szabad.

’56-ról beszélni ma ugyanazt jelenti, mint 1848-ról regélni a boldog békeidők korában, a századfordulós kávéházakban. Miért? Mert több mint hatvan év telt el, és még élnek szemtanúk. ’56-ot nem szitálta még be a történelemmé válás finom pora. A jelenlegi fiatalok, a 2000 után születettek valószínűleg az utolsó olyan nemzedék, amely 56-ot még nagyapja saját élménybeszámolóin át hallhatta. 

2015-ben néhány fehérvári fiatal vállalkozott arra, hogy az akkori – mindenkori – fiatalok szemszögéből mutasson fel egy darab eleven múltat. Ők azok, akiket a János vitéz Pelikán Színházban tartott bemutatója óta a fehérvári média csak úgy hívott: a Nyolcak.

A megyeháza dísztermében akkor bemutatott – rendhagyó – előadás „nagyot szólt”, és attól a naptól Székesfehérváron az ünnepi műsorokat más mederbe terelte. Hat év telt el azóta. 2021-ben úgy gondoltam, ideje visszanyúlni az eredethez, és az egykor zárt keretek között, szűk térben eljátszott darabot kivinni oda, ahová igazából való – a város nyílt terére. A régi Nyolcak helyére új Nyolcak érkeztek. Hat középiskola nyolc tehetséges diákja meséli el újra a történetet. A lényeg változatlan: ma is egy elképzelt történetet mesélnek, mesélünk el, néhány fiatal néhány napját – a század egyik legszebb forradalmának idejéből. A történetet, amelyet mindenki ismer.”