A Székesfehérvári Művészek Társasága tagjai az idei évben az újrahasznosítás témakörére reflektálva mutatják be képző- és iparművészeti alkotásaikat a Kortárs Ligetben. Az újrahasznosított anyagokból és talált tárgyakból megformált figyelemfelkeltő és elgondolkodtató műveiken keresztül a művészek a közönség minél szélesebb rétegéhez kívánják eljuttatni a témakörben született gondolataikat.
Megnyitó: május 11., szombat 18 óra – a Kortárs Liget megnyitója egyúttal a fesztivál nyitánya is lesz. A közönség az alkotók tárlatvezetése mellett ismerkedhet a művekkel. A kiállítás megtekinthető a fesztivál ideje alatt, május 10-től 18-ig.
„Volt idő, amikor mindent megjavítottak, ha kellett többször is: a pocsékolás bűnnek számított. A tárgyak öröklődtek, nagy becsben állottak: „Ez még nagyapámé volt…”- büszkélkedtek.
…ami most jellemez minket, ahol minden és mindenki eldobható. Ahol nem csak a tárgyak, a szavak, de az emberek, az elvek, az eszmék is újra cserélhetők és a régin gyorsan túllépünk, elfelejtjük, szemétre dobjuk, mintha sose lett volna a miénk. Merre tart a világ?
A fotók egy korábbi zsákos installációmról készültek. Száz zsákról, melyek nagyszüleimtől maradtak rám. A legöregebb zsákok a múlt század elejéről valók, tehát kb. 100 év régről. A zsákoknak nagyon változatos a minősége: van köztük szép, sűrű szövésű, anyagában mintás és színes csíkkal díszített, durvább, ritkább szövésű, természetes és műanyag szállal szőtt, olykor ezek keveredései.
A zsákok cserélődtek, a tulajdonosok is változtak, kezdetben nagy gonddal foltozták őket (vajon kinek zsákja és kinek a foltja találkozott?). A zsákok egy része a gazdák monogramjaival, majd később az államosítás utániak a szövetkezetek nevével ellátottak. (ezeknek a zsákoknak már egyre gyengébb lett a minősége (ritkább szövésű, minta nélküli) és megjelenik már a műszál szövés is.
A monogramos, feliratos, foltos zsákok témámmal a múltat, a történelmet, egyéni és kollektív sorsunkat, az összetartozást, az egymásra hatást szeretném szimbolizálni, és reflektálni a jelenre, felhívni figyelmet a fogyasztói társadalom „értéknélküliségére” és a pazarlásra.”
A kiállítás helyszíne a ligetben felállított SZABADTÉR PAVILON GALÉRIA (tervező, kivitelező: Mosberger Róbert), amelynek önálló vizuális megjelenésén és többrétegű jelentésén túl feladata, minél szélesebb társadalmi réteghez eljuttatni a különböző alkotók, művészek gondolatait. A pavilon összefüggésekre és egymásra hatásokra utaló szerkezet, mely nyitott és befogadó térinstalláció.
A Székesfehérvári Művészek Társasága rendhagyó dobozinstallációja a művészek által válogatott hulladékokból. A mű az összeválogatott anyagoktól függően nyeri el végső méretét, formáját. Az alkotásban részt vevő művészek a helyszínen, a fesztivál ideje alatt, improvizatív módon készítik el nagyméretű objektjüket.
Dobozmű meghatározása: Az elején nyitott vagy üveggel lezárt szekrényke, melyet hétköznapi, gyakran talált tárgyakkal rendez be az alkotó.
„Az ötletem kitalálásakor egy darab ajtóból indultam ki, amit metszésekkel láttam el, ennek kinyitása után egy kreatív térbontást hozott létre látványában. Tovább gondolva ezt az ötletemet, egy komplex teret szeretnék létrehozni különböző nyílászárók felhasználásával. Ez a gondolkodás az ajtókkal érdekes térélményt nyújt, ajtókból-ajtókba, egyik nyílik a másikból. Az installáció mérete egy négyszer négy méteres kocka, aminek felszínét különböző nyílászárókkal, ajtókkal, ablakokkal bontanám meg. Minden ajtó eltérne a másiktól mind színében, mind méretében. Más rendszerrel oldanám meg a nyitásukat-zárásukat is. A szerkezet teherhordását tíz centiméter átmérőjű fenyő gerenda váz rendszerrel oldanám meg, amiben külön kialakítanám az ajtók helyét. A gerendákat komoly ács szerkezeti csavarokkal fogatnám össze, és minden sarkon lenne fémtartó pánt a stabilitás érdekében. Az oldalakat zsanérral kötném össze, ami elősegítené a könnyű mozgatást, szétszedést, és akár a síkban való kiterítést is. Minden nyílászárót tartós időt álló színes akril festékkel kezelném, az alap szerkezetet pedig, kültéri lakkal vagy más időt álló anyaggal festeném le.
A tervezésben az is lényeges szempont volt, hogy az installáció rá világítson a mai kor társadalmi problémáira, és erősítse a környezet tudatos gondolkodást az emberekben. Én úgy gondolom ez a sok ajtóból álló rendszer, a különböző színeivel közvetíti majd azt a gondolkodást, ami az elfogadásra, befogadásra és a másik megértésére is utal.”
A Székesfehérvári Művészek Társasága a városhoz kötődő művészek összefogása és a térség művészeti, kulturális életének alakítása mellett feladatának tekinti a kapcsolattatrtást hazai szakmai szervezetekkel. Rendszeresen szervez bemutatkozási lehetőséget országos képző- és iparművészeti egyesületeknek, mivel tagságának többsége tagja egyéb művészeti egyesületnek is. Az idei évben a Magyar Plakát Társaságot hívta meg közreműködőként a Kortárs Művészeti Fesztivál programsorozatába.
A székesfehérvári közönség a Magyar Plakát Társaság erre az alkalomra tervezett, újrahasznosítás témájú plakátjaival találkozhat. A tervezőgrafikus művészek a kiállított alkotásokon keresztül a XXI. század hulladékproblémájára, az újrahasznosítás fontosságára és fogyasztási szokásaink árnyoldalaira hívják fel a figyelmet (pl. eldobható kultúra, divat, reklám, betervezett elavulás stb.). A program részeként a művészek rendhagyó tárlatvezetést tartanak, ahol a művek bemutatása mellett szó lesz a környezetvédelem és design kapcsolatáról, illetve a társadalmi plakátról mint műfajról.
A Magyar Plakát Társaság 2004-es megalakulása óta számos alakalommal támogatott plakátjain keresztül fontos társadalmi és kulturális kérdéseket érintő hazai és nemzetközi eseményeket (1956 plakáton, Budapest, 2006; Klíma konferencia, Budapest, 2007; 25th anniversary of the Montreal Protocol, Bécs, 2012; Visegrád Karma, Budapest, 2013). 2011-ben a Szent István Király Múzeum meghívására a Csók István életmű-kiállításhoz kapcsolódóan „Hommage à Csók István” címmel nyílt kiállítás plakátjaikból a Városház téren.
Arany Gold Zoltán optikai játékat mutat be a Kortárs Ligetben. Plexi alapanyagú lamellákból kialakított mobilszobra éjszaka led fényekkel megvilágítva nyújt izgalmas látványt. A plexi lamellák anyagukban színezettek, a konstrukció a szobor oldalán elhelyezett karral hozható működésbe. A látogatók interaktív módon változtathatják az írisz állását.
Ujházi Péter Munkácsy-díjas és Érdemes művész képzőművész elsősorban festőként ismert, de szívesen kísérletezik más műfajokban is. Ezúttal a Kecskeméti Alkotótelepen, a KÉSZ gyárában talált vashulladékokból összeállított vasplasztikáit mutatja be a Kortárs Ligetben.
A fémhulladékokból összerakott szobrok kollázsoknak is tekinthetők. Mindegyik magán viseli az „ujházis” fanyar iróniát, a játékosságot, az emelkedettséget.
A „vasakon” a festő színei és grafikus hatások is érvényesülnek. A fantáziadús festő, spontán, improvizatív módon készített szobrain asszociatív jelentésrétegekkel ruházta fel a talált tárgyakat: drótokat, rugókat, lemezeket.
Ecsedi Mária grafikus, festő, textilművész színes műszálas textilekből és szalagokból tervezett nagyméretű textil installációt a Mátyás király körút fölé. A Magyar Király Szállót és a Zichy ligetet elválasztó úttest fölött kifeszített köteleken, két sorban elhelyezett alkotás a Fő utca és a Zichy liget jelképes összekötése.
